képtelenség a házasság lényegi kötelezettségeinek vállalására: a →házassági beleegyezés képességét kizáró ok. - Az →Egyházi Törvénykönyv szerint, de magánál a dolog természeténél fogva is, képtelenek a házasságkötésre azok, akik pszichikai természetű okok miatt a házasság lényegi kötelezettségeit nem tudják vállalni (1095.k. 3). A képtelenség ez esetben nem az értelmet, nem is annyira az akaratot v. az ítélőképességet érinti, hanem inkább azt jelenti, hogy valaki pszichés okból eleve nem képes teljesíteni, amit a házasságkötéskor vállal. A →Rota Romana Törvényszék ítéleteiben a köv. típusok szoktak előfordulni: képtelenség a gyermekkel kapcsolatos lényegi kötelezettségek telejesítésére; a hűségre (pl. homoszexualitás v. nimfománia miatt); a felbonthatatlanság megtartására; a felek javát szolgáló teljes életközösségre. Ide tartozik pl., ha valaki pszichés okból képtelen arra, hogy maga és házastársa szexuális javát a normális nemi élet keretei közt valósítsa meg, ill. azt a szexualitáson túlmenő emberi kiteljesedést szolgálja, amit az egész élet közössége jelent. Az egész élet ilyen közösségére és így a házasságra képtelennek minősülnek pl. egyes hisztérikus, antiszociális, amorális személyiségek. Természetesen az egyh. bírósági gyakorlat nem valamilyen ideális, tökéletes kapcsolatra való képességet tekint szükségesnek a házasság érvényességéhez. Az érvényes házassághoz arra kell csupán a feleknek képeseknek lenniük, hogy a házastársi életközösség lényeges követelményeit megvalósítsák. - A ~ lehet relatív is. Vagyis megtörténhet, hogy valaki egy bizonyos személlyel szemben képtelen ezek vállalására, más személlyel kapcsolatban viszont képes rá. A →Rota Romana Törvényszék egyik ítélete szerint pl. relatív képtelenség áll fenn 2 hisztérikus v. egy skizoid és egy „extrovertált mániákus” között. - A terhek vállalására való képtelenség címén csak akkor érvénytelen a házasság, ha a képtelenség már a házasságkötés pillanatában fennáll, s nem csupán később alakul ki. - Számos szerző szerint a képtelenségnek tartósnak, sőt gyógyíthatatlannak (örökösnek) is kell lennie ahhoz, hogy érvénytelenné tegye a házasságot. Akik ezt tartják, azok ezt a képtelenséget az →impotencia házassági akadályának mintájára fogják fel. Akik viszont a terhek vállalására való képtelenséget a beleegyezés közvetett hiányosságának tekintik, azok a házasság érvénytelenségéhez csupán azt kívánják, hogy a képtelenség a házasságkötés pillanatában fennálljon. Ismét mások, úgy tűnik, indokoltan, különbséget tesznek a pozitív teljesítményt (pl. a házassági életközösség kialakítását a felek között) kívánó és a valamitől (pl. a hűtlenségtől) való tartózkodásban álló kötelezettségek között. Az előbbiekre való képtelenség esetében gyógyíthatatlanságot kívánnak a házasság érvénytelenségéhez, hiszen pozitív tettre csak akkor képtelen valaki, ha sohasem képes rá. Az utóbbiak tekintetében viszont azt vallják, hogy aki akár csak ideiglenesen (gyógyíthatóan) is képtelen a házasság lényegével ellenkező cselekedetektől való tartózkodásra, az képtelen magára a házasságra. E.P.

Erdő 1991:436. - L'incapacità di assumere gli oneri essenziali del matrimonio. Città del Vaticano, 1998.